Végre én is érzem, hogy talán nyár kezd lenni. Kint ülök az erkélyen, lágy szellő, egy kis zene és felhős égbolton keresztül néha, néha kisüt a nap is. Napok óta ez az egyik legszebb idő itt, Németországban.

Sajnos a futásra még mindig nem tudtam rávenni magam, pedig annyi szép erdei lehetőségem lenne erre. Talán majd máskor. Viszont néhány hónapra intenzívebben álltam neki a sport-étkezés-odafigyelés kérdésekhez, aminek meg is lett az eredménye. Nyilván "segítségemre" ( bah.. nagyon .. ) volt még egy kis stressz és egy hatalmas vizsgadrukk is, de ennek már végre vége. VÉGE. Még nem hiszem el, de majd lassan. Ennek köszönhetően egy kicsit el is hanyagoltam, aminek oly' nagy lelkesedéssel belevágtam, de jelentem ma már tornáztam egy jót. A hatás fokozása érdekében és egy csomó kávézacc gyanánt egy fantasztikus testradírral jutalmaztam magam.

Amire szükség lesz:

• 3 kapszula kávézacc
• 2 evőkanál kókuszzsír/kókuszolaj
• kristálycukor vagy tengeri só

A kapszulákat egy olló segítségével felnyitottam és kiskanállal kiszedtem belőle a zaccot. Ezt elkevertem a kókuszzsírommal és annyi cukrot vagy tengeri sót adtam hozzá, hogy sűrű kenhető paszta legyen belőle. 

Most cukorral készítettem el, de volt, hogy más tengeri sóval. Az egy kicsit nagyobb szemű, óvatosabban kellett vele radíroznom; a cukor jobban bevált. 

A legjobb benne, hogy ha nem használjuk el az egészet azonnal akkor eláll több napig is. Olívaolajat és egy kis citromlét is szoktam bele tenni. A kávézacc apró szemcséi lemosásnál egy kicsit nehezen jönnek le, de egy törülköző a segítségünkre lehet. Finom puha lesz a bőrünk utána, bár egy kicsit kávé illatunk lesz :)

Remélem kipróbáljátok, ha igen osszátok meg velem, illetve a Ti kedvenc testradírotokat is!

Süssön mindenkire a napsugár, Fanni

Ciki vagy nem ciki, de csak nem rég fedeztem fel a turmixok erejét. Tökéletes - Nekem - reggelire, uzsonnára és tízóraira is. 

Általában egy natur joghurttal kezdem az egészet, aztán valamilyen gyümölcs és kész is. A mai turmixom őszibarack és ananászos volt, de már a holnapi is meg van. Ananász-banán.

Próbáljátok ki és kommenteljetek, hogy Nektek melyik a kedvencetek!

Süssön rátok a nap, sziasztok!

Eljött végre a jó idő és mivel itt is megannyi csodálatos hely van úgy döntöttük elkezdjük bejárni őket. Az első választás a Hängeseilbrücke Geierlay-re esett.

Szerencsére az idő is Nekünk kedvezett és egy nagyon jót kirándultunk, de "beszéljenek" helyettem a képek. I-MÁD-TAM!!!

egyik kedvenc képem a napról

A hidat két oldalról lehet megközelíteni és ami a legjobb, hogy ingyenesen lehet megtekinteni ezt a csodát. De bővebb info itt.

Azt hiszem, ha azt mondom, hogy egy éve nem írtam az erős túlzás, hiszen május van. Érdekes... Olyan hamar eltelt nekem ez az egy év, hogy észre se vettem, hogy a hőn áhított blogomat teljesen elfelejtettem.

Egy év... Gyorsan eltelt és szinte észre sem vettem csak a minap, hogy hoppá Nekem van blogom is... Ha az elmúlt időszakot kéne jellemeznem akkor a következőket használnám:

szabadság, boldogság, félelem, új dolgok, ismeretlen dolgok, öröm, izgalom, aggódás, küzdelem, kitartás, új élet és a motiváció.

Igen, amikor elkezdtem ezt a blogot győri lakos voltam a barátommal és egyetemre jártam, január volt. Már akkor tudtam, hogy áprilisba, húsvét után egy héttel megváltozik minden. Hiszen költöztem/költöztünk. Nem volt "elég messze" az a körülbelül 100 km otthonról Nekünk több kellett. Így lett belőle közel 1000 km. Megpakoltuk a kis autónkat és elindultunk az ismeretlenbe, az új életünk felé. Ez a döntés tudatos volt és már egy ideje készültünk rá. De erről majd egy másik nap egy másik bejegyzésben írok. 

Most már németországi lakos vagyok, férjhez mentem, egyetemre járok - még mindig - és május van. Tanulnom kéne az államvizsgára, de közbe piszok jó idő van. A hétvégén kirándulást szerveztünk a Geierlay függőhídhoz. Alig várom már, mert már a képek alapján csodálatos lesz a kilátás. Bár szerintem a mélységgel gondjaim lesznek, de who cares. 

Többek között ezért volt így elhanyagolva a blog. Most már tudjátok.

Holnap gulyáslevest fogok készíteni kakaós csigával és nutellás "csigával". Már feltöltöttem a fényképezőgépen, hogy tudjak szép képeket csinálni. Hozom a receptet a képekkel. 

És végre igen, az én általam készített képeket tudtam beletenni a bejegyzésbe. FINALLY!

Süssön mindenkire a napsugár. 

Fanni

Szerintem mindenkinek szüksége van néha egy kis inspirációhoz és tökmindegy, hogy azt honnan szerzi. Kellemes képnézegetést. 

Ti szoktatok valahonnan ötletek gyűjteni? Tumblr? esetleg Pinterest vagy we heart it?

A képeket tumblr-ről és pinterestről gyűjtöttem.

Nagyon szeretem a krémleveseket, de igazán szerintem úgy finomak ha egy-egy kanál leves mellé jut egy-egy finom, ropogós kruton. 

Ennél a receptnél felhasználhatjuk a kicsit régebbi, nem túl friss kenyeret is. A kenyérszeleteket felkockázzuk és a sütőpapírral kibélelt ( ez a lépés elhagyható ), olívaolajjal meglocsolt (nem kell sok) tepsibe belehelyezzük. Ezután sóval (lehet ételízesítő is pl. vegeta), apróra vágott petrezselyemmel, oregánóval, bazsalikommal meghintjük. Összerázzuk majd a sütőbe közepes lángon aranybarnára sütjük. Közbe nézzük meg többször és rázogassuk meg, hogy mindenhol szép aranybarna legyen. Igazán egyszerű s finomabb, mint amit a boltban lehet kapni. 

A kép forrása: pinterest.com ( - igyekszem, majd saját készítésű fényképekkel gazdagítani a blogot.)

Kinek ne esne jól egy nehéz nap után egy finom krémleves. Főleg ilyenkor, amikor kint hullik a hó s hideg van. A receptet anyukámtól tanultam s vagy egymilliószor elkészítettem már. Persze mondanom se kell, hogy mindenki nagy örömére. :) Íme hát a recept: 

Hozzávalók:

• kb. 12 gerezd apróra vágott fokhagyma
• 3-4 evőkanál liszt
• 3-4 evőkanál olíva olaj
• 500 g tejszín
• kb. 3-4 müzlis tányérnyi  víz (tudom ez egy kicsit szokatlan mértékegység, de kb, akkor a levesestányér is amiből enni szoktuk ezért annyit szoktam beletenni, amennyi fő van, s ekkor a tejszínt is növeljük)
• só, fehér bors ízlés szerint - esetleg ételízesítő

Az elkészítési idő 20 perc. Az olajat s a lisztet beleöntjük a fazékba és egy zsemle-barna színű rántást csinálunk. Ekkor kerül bele az apróra vágott fokhagyma (ez lehet botmixerrel péppé zúzni is, ki hogy szereti.) Ezt pirítjuk kicsit majd felöntjük a vízzel, (A vizet zöldség- vagy húsalaplével is felönthetjük - ez a legjobb megoldás) összekeverjük, de vigyázzunk, hogy ne legyen csomós. Ez után kerül bele a tejszín majd a só és a bors. Felforraljuk és kész is leves. Házi készítésű krutonnal és reszelt sajttal tálaljuk. 

A kép forrása: pinterest.com