Azt hiszem, ha azt mondom, hogy egy éve nem írtam az erős túlzás, hiszen május van. Érdekes... Olyan hamar eltelt nekem ez az egy év, hogy észre se vettem, hogy a hőn áhított blogomat teljesen elfelejtettem.
Egy év... Gyorsan eltelt és szinte észre sem vettem csak a minap, hogy hoppá Nekem van blogom is... Ha az elmúlt időszakot kéne jellemeznem akkor a következőket használnám:
szabadság, boldogság, félelem, új dolgok, ismeretlen dolgok, öröm, izgalom, aggódás, küzdelem, kitartás, új élet és a motiváció.
Igen, amikor elkezdtem ezt a blogot győri lakos voltam a barátommal és egyetemre jártam, január volt. Már akkor tudtam, hogy áprilisba, húsvét után egy héttel megváltozik minden. Hiszen költöztem/költöztünk. Nem volt "elég messze" az a körülbelül 100 km otthonról Nekünk több kellett. Így lett belőle közel 1000 km. Megpakoltuk a kis autónkat és elindultunk az ismeretlenbe, az új életünk felé. Ez a döntés tudatos volt és már egy ideje készültünk rá. De erről majd egy másik nap egy másik bejegyzésben írok.
Most már németországi lakos vagyok, férjhez mentem, egyetemre járok - még mindig - és május van. Tanulnom kéne az államvizsgára, de közbe piszok jó idő van. A hétvégén kirándulást szerveztünk a Geierlay függőhídhoz. Alig várom már, mert már a képek alapján csodálatos lesz a kilátás. Bár szerintem a mélységgel gondjaim lesznek, de who cares.
Többek között ezért volt így elhanyagolva a blog. Most már tudjátok.
Holnap gulyáslevest fogok készíteni kakaós csigával és nutellás "csigával". Már feltöltöttem a fényképezőgépen, hogy tudjak szép képeket csinálni. Hozom a receptet a képekkel.
És végre igen, az én általam készített képeket tudtam beletenni a bejegyzésbe. FINALLY!
Süssön mindenkire a napsugár.
Fanni
